A következő kis verset egy olyan fiú írta akit a blogon keresztül ismertünk meg:
eljött az idő, hogy kiírjak magamból mindent
itt ülök egyedül hisz mindenki elment
nem adom fel a sorsom küzdök míg élek
harcosként szárnyalok és többé nem félek
viharokon át törtetek én mindennap előre
lábaim már fáradtak de sétálok a jövőbe
testem elfogta a sötétség, de a lelkem nem adom
visszanyerek mindent az élettől egy szép napon
hiszek még a jóban, de tudom tennem kell érte
hisz hinni nem elég, akarni kell végre
kiállom a próbát mit az élet adott nekem
ha harcot veszítek is... a háborút megnyerem!
(Decsi Szabolcs)
(2011. 01. 15.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése