Kitárnám szárnyaim...
Mit tehetnék, ha kispadra ültettek?
Mit tehetnék, ha érzem a tüzet, de kitörni képtelen?
Kitárnám szárnyaim és óvnám, kiket tipor az élet.
Óvnám őket, mert tiportak már engem is elegen,
s tudom mennyit ér ha csak 1 ember is akad
ki szeretetet ad és támogat.
Kitárnám szárnyaim, de néha kételkedek saját erőmben...
szárnyaim tépettek, töröttek...
a mindennapok egyenként szaggatják a tollakat belőle.
Az emberek azt hiszik, szárnyak nélkül szállni lehetetlen.
Hát súgok egy titkot: tévednek!
Sosem jártam két lábbal a földön, ezután sem tervezem.
Szárnyaim kitárom, még ha meg is téptek
és szárnyalni hívom az összes Főnixet!
(Viola)
(2011. 04. 14.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése