Nos a rengeteg elfoglaltság, és hátráltató tényező ellenére úgy tűnik, hogy sikerült összeállítani a Főnix Projekt leendő tagjainak listáját! A következő akadály már csak az lehet, hogy megfelelő időpontot találjunk a megalakulásra, mivel több ember idejét kell összeegyeztetni. Ha ez is megvan, akkor végre hivatalossá válhatunk, mint szervezet, hogy valóban, érdemi dolgokat is tehessünk az árvák ügyében. Úgyhogy már nincs sok hátra...
2013. június 30., vasárnap
2013. június 2., vasárnap
Pillangó
A következő írás Vál Lászlótól származik!
Fogadjátok sok szerettel:
A pillangó
Egy nap egy kis pillangó látszott egy félig nyitott selyemgubóban. Egy férfi ült és nézte a pillangót néhány óráig, ahogy küzdött, hogy testét kiszabadítsa a kis lyukon keresztül. Aztán úgy tűnt, a folyamat teljesen megállt.
Úgy látszott, mindent megtett, amit tudott, és semmi többre nem képes. A férfi eldöntötte, segít a pillangónak: fogott egy ollót és kinyitotta a selyemgubót. A pillangó könnyen kijutott, de a teste összeaszott volt, gyenge és a szárnyai összezsugorodtak. A férfi tovább nézte, mert várta, hogy bármelyik pillanatban kinyílhatnak a szárnyak, megnőnek, kitárulnak és képesek lesznek elvinni a pillangó testét, szilárdak és erősek lesznek.
Semmi nem történt! A pillangó az életét ebben a gyenge testben, összeaszott szárnyakkal töltötte. Soha nem volt képes repülni. Amit a férfi, az ő kedvességével és jóindulatával nem értett, hogy a szűk selyemgubó és a küzdelem a szűk nyíláson keresztül szükséges a pillangónak, ez a természetes útja, hogy a pillangó kiszabadítsa testét a selyemgubóból, szárnyaival képes legyen repülni.
Néha pontosan a nehézségekre van szükségünk az életben. Ha hagyjuk az életünket akadálytalanul folyni, ez megbénít minket. Nem leszünk erősek, amikor annak kell lennünk. Nem fogunk tudni repülni.
Kértem Erőt… és kaptam nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.
Kértem Bölcsességet… és kaptam problémákat, hogy megoldjam őket.
Kértem Jómódot… és kaptam agyat és izmot, hogy dolgozzak.
Kértem Bátorságot… és kaptam akadályokat, hogy legyőzzem azokat.
Kértem Szerelmet… és kaptam bajban lévő embereket, hogy segítsek.
Kértem Jóindulatot… és kaptam lehetőségeket.
Semmit nem kaptam meg, amit akartam… De mindent megkaptam, amire szükségem volt.
Éld az életet félelem nélkül, nézz szembe az akadályokkal, tudd, hogy képes vagy legyőzni őket!
Fogadjátok sok szerettel:
A pillangó
Egy nap egy kis pillangó látszott egy félig nyitott selyemgubóban. Egy férfi ült és nézte a pillangót néhány óráig, ahogy küzdött, hogy testét kiszabadítsa a kis lyukon keresztül. Aztán úgy tűnt, a folyamat teljesen megállt.
Úgy látszott, mindent megtett, amit tudott, és semmi többre nem képes. A férfi eldöntötte, segít a pillangónak: fogott egy ollót és kinyitotta a selyemgubót. A pillangó könnyen kijutott, de a teste összeaszott volt, gyenge és a szárnyai összezsugorodtak. A férfi tovább nézte, mert várta, hogy bármelyik pillanatban kinyílhatnak a szárnyak, megnőnek, kitárulnak és képesek lesznek elvinni a pillangó testét, szilárdak és erősek lesznek.
Semmi nem történt! A pillangó az életét ebben a gyenge testben, összeaszott szárnyakkal töltötte. Soha nem volt képes repülni. Amit a férfi, az ő kedvességével és jóindulatával nem értett, hogy a szűk selyemgubó és a küzdelem a szűk nyíláson keresztül szükséges a pillangónak, ez a természetes útja, hogy a pillangó kiszabadítsa testét a selyemgubóból, szárnyaival képes legyen repülni.
Néha pontosan a nehézségekre van szükségünk az életben. Ha hagyjuk az életünket akadálytalanul folyni, ez megbénít minket. Nem leszünk erősek, amikor annak kell lennünk. Nem fogunk tudni repülni.
Kértem Erőt… és kaptam nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.
Kértem Bölcsességet… és kaptam problémákat, hogy megoldjam őket.
Kértem Jómódot… és kaptam agyat és izmot, hogy dolgozzak.
Kértem Bátorságot… és kaptam akadályokat, hogy legyőzzem azokat.
Kértem Szerelmet… és kaptam bajban lévő embereket, hogy segítsek.
Kértem Jóindulatot… és kaptam lehetőségeket.
Semmit nem kaptam meg, amit akartam… De mindent megkaptam, amire szükségem volt.
Éld az életet félelem nélkül, nézz szembe az akadályokkal, tudd, hogy képes vagy legyőzni őket!
2013. június 1., szombat
Költözés!!!
Rég nem hallatunk magunkról, ám ez most változóban van. Elköltözünk technikai okok miatt, ám ez nem azt jelenti, hogy megszűnnénk, sőt, inkább most kezd beindulni a mozgalom. Az új helyen, már jobbak a körülmények, így számotokra is könnyebben elérhetővé próbáljuk majd tenni az információkat, írásokat.
Az új helyen is megtaláljátok majd a régebbi írásokat, és ezentúl majd az újakat.
a cím pedig:
Addig is: Főnixek, szárnyra fel!
Teszáry Péter
A hajótörött
A következő történetet Vál Lászlótól kaptam, és most közvetítem is felétek, mert tanulságos!
A hajótörött
Egyszer történt egy hajótörés, amit csak egy ember élt túl. A víz egy lakatlan sziget partjára vetette őt. Azon imádkozott nap mint nap, hogy jöjjön és mentse meg valaki. Mindennap kémlelte a horizontot, hátha meglát egy hajót, ami megmentheti, de hiába. Végül, beletörődve sorsába, épített magának egy kis kunyhót a szigeten.
Aztán egy napon, amikor elment halászni, hogy legyen aznapra is mit ennie, szörnyű dologra ért vissza. Az egész kunyhó lángokban állt! Teljesen elégett, úgy, hogy csak hamu maradt belőle. A hajótörött teljesen elkeseredett. Nemcsak hogy hajótörést szenvedett, de mire beletörődött sorsába és épített magának egy kis zárt menedéket, az is oda lett.
"Hogy tehetted ezt velem Istenem? Mivel érdemeltem ki ezt a rosszat? Pedig már kezdtem megbarátkozni az egyedüllét gondolatával, és olyan jól éreztem magam ebben a kis kunyhóban, miért kellett ezt is elvenned tőlem?" - kiáltott Istenhez.
Másnap kora reggel, amikor kisírt szemét kinyitotta, arra ébredt, hogy kiköt egy hajó. Nem hitt a szemének! Amikor felszállt a hajóra megkérdezte a kapitányt, hogy honnan tudták, hogy ő ott van.
"Abból a nagy füstből, amit csináltál. Abból láttuk, hogy van itt valaki a lakatlan szigeten." - felelte a kapitány.
Az ember életében vannak olyan időszakok, amikor mindent elveszettnek érez, mert annyi rossz dolog történik vele. De az életnek minden negatív történésre van egy pozitív válasza!
Aztán egy napon, amikor elment halászni, hogy legyen aznapra is mit ennie, szörnyű dologra ért vissza. Az egész kunyhó lángokban állt! Teljesen elégett, úgy, hogy csak hamu maradt belőle. A hajótörött teljesen elkeseredett. Nemcsak hogy hajótörést szenvedett, de mire beletörődött sorsába és épített magának egy kis zárt menedéket, az is oda lett.
"Hogy tehetted ezt velem Istenem? Mivel érdemeltem ki ezt a rosszat? Pedig már kezdtem megbarátkozni az egyedüllét gondolatával, és olyan jól éreztem magam ebben a kis kunyhóban, miért kellett ezt is elvenned tőlem?" - kiáltott Istenhez.
Másnap kora reggel, amikor kisírt szemét kinyitotta, arra ébredt, hogy kiköt egy hajó. Nem hitt a szemének! Amikor felszállt a hajóra megkérdezte a kapitányt, hogy honnan tudták, hogy ő ott van.
"Abból a nagy füstből, amit csináltál. Abból láttuk, hogy van itt valaki a lakatlan szigeten." - felelte a kapitány.
Az ember életében vannak olyan időszakok, amikor mindent elveszettnek érez, mert annyi rossz dolog történik vele. De az életnek minden negatív történésre van egy pozitív válasza!
Vál László
...elhagyva
Sokan ha az árvaságra gondolnak az jut eszükbe, hogy haláleset miatt történt. Viszont vannak akikről lemondanak, akiket eldobnak maguktól a szülők.
Nekem mindkét verzió együttesen jelen volt az életemben, és korábban már írtam is erről a blogon. Most anyámról szeretnék írni. 13 éves voltam, vagyis napok híján 14 mikor anyám egy öngyilkossági kísérlet közepette viharosan távozott. Persze már azt megelőzően évekig pokollá tette az életünket. Bátyámmal a legélénkebb gyerekkori emlékem és élményem az volt mikor összefogva lázadtunk fel anyánk nevelési módszerei ellen. Mert egy gyerekről gondoskodni kell...kellene. Anyánk a semmiért is a mogyorófa vesszővel vert minket és nem egyszer azt is elfelejtette hogy vacsorát készítsen vagy legalább vegyen bármit a hűtőbe. Persze eközben apánk nem volt otthon mert ő volt a kenyérkereső, ugyanis anyánk a munkának nem volt nagy barátja. Szerencsénkre nagymamánk anyánk helyett is anyánk volt! Ő igyekezett mindig hogy gondunkat viselje nem csak a fizikai szükségletek terén hanem lelkileg is.Tagadhatatlan persze, hogy anyám mély sebeket okozott bennem évek alatt. Az ember önbizalmát és önbecsülését eléggé alá tudja ásni ha pont az bánik vele rosszul és dobja el akinek szeretnie kellene...aki a világra hozta. Már azt hittem 23 éves koromra ezeken a sérelmeken túl vagyok, de fel fel bukkannak a lelki sebek amik gátat vethetnek a kiegyensúlyozott életnek. Ezért elhatároztam, hogy felkeresem! kiderítettem a számát és tárcsáztam...kicsöng...elszorult a torkom is. Mikor felvette teljesen hivatalos módon kezdtem beszél zavaromban... Jó napot kívánok, Őri Viola vagyok. XY-t keresem. Nem jött a számra az hogy anya... Mikor letettük akkor ébredtem rá, hogy pont az nap volt 9. éve annak az ominózus estének. Hamarosan találkozni is fogok vele ha minden igaz, de azóta az első hívás óta őrlődik bennem a sok emlék és érzés. Tudom, hogy nem lesz anyámmal már közös az életünkben, csak van amit tisztázni kell. Már csak saját magam miatt is.
A napokban testvérem küldött egy videó linket amit most veletek is szeretnék megosztani. Tökéletesen passzol ahhoz amik kavarognak bennem, és úgy gondolom nem én voltam az első és utolsó akinek könnyet csalt a szemébe.
Őri Viola
(2012.02.02.)
Köszönjük!
Karácsony előtt jelent meg egy cikk Teszáry Péterről a Délmagyarország nevű napilapban. Mint megtudtuk, az ország egy másik régiójában is leközölték a cikket, amely a Délmagyarországgal kapcsolatban áll. A cikket Trogmayer Éva írta, és az alábbi linken el is olvashatjátok. Ami lényeges dolog még, hogy az elektronikus verzió is kijött 2012.01.08-án melynek köszönhetően elég sok emberhez jutott el a cikk. Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani a Délmagyar szerkesztőségének, és Évának. Teszáry Pétert azóta többen is megkeresték, a Projekttel illetve, az árvaság kérdéseivel kapcsolatban. Eddig elég sok árvának sikerült választ kapnia kérdéseire. Az idei évben igyekszünk tehát tető alá hozni az alapítvány létrehozását, illetve a weboldal tényleges üzembe helyezését egyenlőre egy béta verzióban, amely egyenlőre egy ingyenes tárhelyen jön létre. Februárban reményeink szerint több időt tudunk fordítani az anyagok gyűjtésére és rendszerezésére, hogy a weboldalon a lehető legtöbb információt szerezhesse be akinek szüksége van rá. A Blog pedig továbbra is elérhető lesz, és a legfrissebb dolgokat innen tudhatjátok meg.
A cikket itt lehet elérni:
(Viola)
(2012.01.28.)
Közvélemény kutatás....
Szeretnénk a Főnix Projektet egy kicsit komolyabb vizekre terelni.. Létrehozni most már materiálisan az alapítványt. Ebben szeretnénk a segítségeteket kérni. Elsődleges célok között szerepel az alapítványosítás, másodszor szeretnénk létrehozni egy weboldalt amelyen az árváknak illetve a hátrányos helyzetű gyermekeknek szeretnénk tőlünk telhetően segítséget, útbaigazítást nyújtani. Ebben tudnátok nekünk segíteni, hogy szerintetek, mi az amit érdemes lenne közzétenni a weboldalon illetve milyen információkra lenne ott szükség. Alapkoncepciók már vannak, de mivel ez értünk, értetek is van ezért gondoltuk, hogy jó kommunikációval egy hatékonyabb mozgalmat tudnánk létrehozni. Az ötleteket ide, vagy a mozgalom Facebook oldalára várnám.
Kedvcsinálóként és az egyéb infók érdekében ezeket a címet ki is írom ide!
http://www.facebook.com/group.php?gid=115405031833623
(Teszáry Péter)
(2011. 06. 30. )
Kedvcsinálóként és az egyéb infók érdekében ezeket a címet ki is írom ide!
http://www.facebook.com/group.php?gid=115405031833623
(Teszáry Péter)
(2011. 06. 30. )
Szárnyaljatok Főnixek!!!
Kitárnám szárnyaim...
Mit tehetnék, ha kispadra ültettek?
Mit tehetnék, ha érzem a tüzet, de kitörni képtelen?
Kitárnám szárnyaim és óvnám, kiket tipor az élet.
Óvnám őket, mert tiportak már engem is elegen,
s tudom mennyit ér ha csak 1 ember is akad
ki szeretetet ad és támogat.
Kitárnám szárnyaim, de néha kételkedek saját erőmben...
szárnyaim tépettek, töröttek...
a mindennapok egyenként szaggatják a tollakat belőle.
Az emberek azt hiszik, szárnyak nélkül szállni lehetetlen.
Hát súgok egy titkot: tévednek!
Sosem jártam két lábbal a földön, ezután sem tervezem.
Szárnyaim kitárom, még ha meg is téptek
és szárnyalni hívom az összes Főnixet!
(Viola)
(2011. 04. 14.)
Mindenki a szívében hordja a saját világát
Volt egyszer egy öregember, aki egy oázis szélén üldögélt a Közel Keleten, egy város kapujában.
Egy napon, odament hozzá egy fiatalember és megkérdezte tőle:
- Soha nem jártam még itt. Milyenek e város lakói?
- Az öreg, egy kérdéssel válaszolt neki:
- Milyenek voltak annak a városnak a lakói, ahonnan te jössz?
- Egoisták és rosszak. Ezért örülök, hogy eljöttem onnan.
- Pontosan ilyenek e városnak a lakói is - válaszolt az öreg.
Nem sokkal később, egy másik fiatalember közeledett emberünkhöz és ugyanazt a kérdést tette fel neki:
- Most érkeztem erre a vidékre. Milyenek e városnak a lakói?
Emberünk, ugyanazzal a kérdéssel válaszolt neki:
- Milyenek voltak annak a városnak a lakói, ahonnan te jössz?
- Jók voltak és együtt érzőek, vendégfogadók és becsületesek. Nagyon sok barátom volt köztük és nehezemre esett elhagyni őket.
- Ilyenek ennek a városnak is a lakói, - válaszolt neki az öreg.
Egy kereskedő, aki épp inni vitte a tevéit, meghallotta ezt a párbeszédet és miközben a második fiatalember távolodott, odafordulva az öreghez, vádló hangon így szólt hozzá:
- Hogy adhatsz két teljesen különböző választ, két személynek a hozzád intézett ugyanolyan kérdésére?
- Fiam, mindenki a szívében hordja a saját világát. Az, aki semmi jót nem talált a múltban, itt sem fog semmi jót találni.
Ellenben, az, akinek egy másik városban barátai voltak, itt is hűséges és bizalmas barátokat fog találni.
Mivelhogy tudod, az emberek nem mások, mint amit mi képesek vagyunk bennük megtalálni.
Egy napon, odament hozzá egy fiatalember és megkérdezte tőle:
- Soha nem jártam még itt. Milyenek e város lakói?
- Az öreg, egy kérdéssel válaszolt neki:
- Milyenek voltak annak a városnak a lakói, ahonnan te jössz?
- Egoisták és rosszak. Ezért örülök, hogy eljöttem onnan.
- Pontosan ilyenek e városnak a lakói is - válaszolt az öreg.
Nem sokkal később, egy másik fiatalember közeledett emberünkhöz és ugyanazt a kérdést tette fel neki:
- Most érkeztem erre a vidékre. Milyenek e városnak a lakói?
Emberünk, ugyanazzal a kérdéssel válaszolt neki:
- Milyenek voltak annak a városnak a lakói, ahonnan te jössz?
- Jók voltak és együtt érzőek, vendégfogadók és becsületesek. Nagyon sok barátom volt köztük és nehezemre esett elhagyni őket.
- Ilyenek ennek a városnak is a lakói, - válaszolt neki az öreg.
Egy kereskedő, aki épp inni vitte a tevéit, meghallotta ezt a párbeszédet és miközben a második fiatalember távolodott, odafordulva az öreghez, vádló hangon így szólt hozzá:
- Hogy adhatsz két teljesen különböző választ, két személynek a hozzád intézett ugyanolyan kérdésére?
- Fiam, mindenki a szívében hordja a saját világát. Az, aki semmi jót nem talált a múltban, itt sem fog semmi jót találni.
Ellenben, az, akinek egy másik városban barátai voltak, itt is hűséges és bizalmas barátokat fog találni.
Mivelhogy tudod, az emberek nem mások, mint amit mi képesek vagyunk bennük megtalálni.
Ezt a mesét is találtam, gondoltam megosztom veletek :)
(Viola)
(2011.04.07.)
"Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédjait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár megértette, mi történik és először rémisztően üvöltött. Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál. Lerázza magáról a földet és egy lépéssel, feljebb mászik. Ahogy a paraszt és a szomszédai tovább lapátolták a földet a szamárra, lerázta magáról és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált! Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést. Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! Rázd meg magad és lépj egyet feljebb." (akitől a mesét átvettem: Hatar Beatrix) Ezt a mesét a neten találtam, gondoltam felteszem ide, mint egyfajta tanmesét :)
"Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bőgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni mit is tehetne.
Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédjait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár megértette, mi történik és először rémisztően üvöltött.
Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál. Lerázza magáról a földet és egy lépéssel, feljebb mászik. Ahogy a paraszt és a szomszédai tovább lapátolták a
földet a szamárra, lerázta magáról és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!
Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédjait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba. A szamár megértette, mi történik és először rémisztően üvöltött.
Aztán, mindenki csodálatára, megnyugodott. Pár lapáttal később a paraszt lenézett a kútba. Meglepetten látta, hogy minden lapátnyi föld után a szamár valami csodálatosat csinál. Lerázza magáról a földet és egy lépéssel, feljebb mászik. Ahogy a paraszt és a szomszédai tovább lapátolták a
földet a szamárra, lerázta magáról és egyre feljebb mászott. Hamarosan mindenki ámult, ahogy a szamár átlépett a kút peremén és boldogan elsétált!
Az élet minden fajta szemetet és földet fog rád lapátolni. A kútból kimászás trükkje, hogy lerázd magadról és tegyél egy lépést.
Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! Rázd meg magad és lépj egyet feljebb."
Minden probléma csak egy lehetőség a továbblépésre. Bármilyen problémából van kiút, ha nem adod fel, nem állsz meg! Rázd meg magad és lépj egyet feljebb."
(akitől a mesét átvettem: Hatar Beatrix)
Ezt a mesét a neten találtam, gondoltam felteszem ide, mint egyfajta tanmesét :)
(Viola)
(2011.04.02.)
Olyan nincs...
Újabb zene a Főnix Project albumról!!!!!
"Szállnak az évek a lelkünk erősebb, olyan nincs hogy elbukunk, hogy megtörnek. A magunk fajták tűzben edződnek, a végsőkig küzdünk amíg a falak ledőlnek."
(Viola)
(2011. 03. 30.)
Ami nem öl meg...
Ami nem öl meg...
Hallgassátok szeretettel Smile of Hell (Teszáry Péter) legfrissebben napvilágot látott zenéjét!!!!!!!!!
(Viola)
(2011. 03. 28.)
Igazi példakép!
Ezt érdemes megnézni mindenkinek!!! Fantasztikus ez az ember! Igazi példakép lehet bárkinek, lenyűgöző az életereje!
(Viola)
(2011. 03. 22. )
Hamvaimból újjá születek...
Fent és lent... ezzel a címmel írt Peti pár hónapja a blogra. Most valahogy eszembe jutott, talán azért, mert erős zuhanás után most újra szárnyra kaptam.
Februárban azt éreztem, eljött a mélypont: a meló olyan volt mint a mesékben - hol volt, hol nem volt; majd súlyos összeférhetetlenségből kifolyólag hajléktalan lettem, csak egy barátomnak köszönhetem, hogy volt hol meghúznom magam. Persze ebből kifolyólag nem tudtam hol festeni sem, aki alkot valami téren az át tudja érezni ennek a súlyát... Gondolom azt mondanom sem kell, hogy magam alatt voltam. Úgy éreztem, mintha fojtogatnának. De most is mint eddig minden nehéz időszakban arra jutottam, szarok rá ha fáj! Eddig is átjutottam már nehézségeken, és ezután sem állíthat meg semmi! Legyőzhetetlen vagyok! Az igaz, hogy nem én vagyok a legokosabb, legtehetségesebb és a legszebb sem, de kitartásban és akaratban nem szűkölködöm. Azt hiszem ez az a két tulajdonság amitől a fajtankbeliek különlegesek. Igazán csak az tudja, mi a harc, aki vesztett már csatát. Igazán csak az tudja, mennyit ér egy álom, akitől mindent elvettek, akire már keresztet vetettek. Ettől vagyunk erősek, ez a mi vértünk. A küzdelmek mint egy kovácsnál a tűz a vasat edzették lelkünk. Ahogy ezeken gondolkodtam, az jutott eszembe, hogy akkor mégis miért van az, hogy az árvák nagy része lesüti a szemét, ha a családjáról kérdeznek?! Mintha szégyen lenne...pedig nincs ezen mit szégyellni! Büszkének kell inkább lenni, hogy még így is helyt tudunk állni.
Szóval minden Főnix fiókának üzenem: Legyetek büszkék arra amik vagytok, amit elértetek. Soha ne feledjétek az utat amit eddig bejártatok. Épp úgy vállaljátok büszkén a vesztett csatákat és kudarcokat ahogy a győzelmet is, mert igaz hogy a győzelem szebben ragyog, de ahhoz kellett a vereségből való tapasztalás is. Ne hagyjátok, hogy a rendszer ellehetetlenítő hatása kiölje szívetekből az álmokat, a hitet, mert akkor ti sem lesztek különbek, mint a beletörődött "tégla" emberek. Mutassuk meg, mire képes az akarat, a hit és az összefogás! Lobogjon a lelketekben a Főnix lángja! Legyőzhetetlenek vagytok, szárnyaljatok!
Őri Viola
(2011. 03. 18.)
Újabb "Főnix fióka" :)
Ismét érkezett hozzánk egy levél, egy újabb fiatal írt arról, hogy mit jelent neki a Főnix Projekt. Örülőmmel tölt el, hogy egyre többen veszik a bátorságot, hogy kiírják magukból a gondolataikat. Mindenkit arra bíztatok, hogy írjatok nekünk bátran, bármivel kapcsolatosan, és amiben csak tudunk segítünk!
Fogadjátok, olvassátok szeretettel a következő sorokat:
Vajon jó úton járok? Elérhetem azokat a dolgokat, amelyekről álmodok, vagy csak reménytelenül bízom bennük?
Sokszor teszek fel hasonló kérdéseket magamnak. Talán minden ember, viszont nem mindegyikük talál rá választ. A Főnix Project viszont ad rá.
Vannak pillanatok az életben, mikor az ember mélypontra kerül, fogalma sincsen, hogy másszon ki az adott szituációból, a baj pedig sosem jár egyedül. Amikor el kezdtem olvasni a blogot, akkor már teljesen máshogy láttam a dolgokat. Ki vagyok én ahhoz, hogy feladjam? Vannak az enyémnél sokkal rosszabb helyzetek. Én apa nélkül nőttem fel, más már az anyukájára sem számíthatott, csak hogy példát is mondjak. Álmai és céljai minden embernek vannak, leginkább az árváknak, de harc és kitartás nélkül nem érnek semmit. A mai életben, főleg a mi országunkban, ha az ember akar valamit, azt nem adja senki könnyen. Én egy barátommal reppelésbe kezdtem, és szembesültem azzal, milyen az, amikor a környékeden senki nem próbálkozik ezzel. A zalai hiphop egy kietlen puszta, amerre a szem ellát, és ez elég rendesen keresztbe tett nekünk. De adtuk volna fel csak azért, mert itt nincsenek hangstúdiók, reppre éhes emberek? Az egyfajta megfutamodás lett volna a sors osztotta kártyákkal a kezünkben. Az lett hát a cél, hogy ha eddig halott volt minden, akkor majd mi felélesztjük. Most stúdiót építünk, és új lemezbe kezdtünk. Nem tudjuk még, van-e értelme ennek a harcnak, lesz-e ebből valami. De maga a cél, és a mindennapos küzdelem már önmagában örömet szerez. Van mibe beleölni az energiánkat, van miért két kézzel, foggal-körömmel küzdeni, és több lenni azoknál, akik csak elvárnak az élettől, de tenni nem hajlandóak semmiért. Az árvák életterét még jobban beszűkítik a mai rendszer. De mindenből van kiút, a legbonyolultabb labirintusnak is kell, hogy legyen kijárata. Ha szüntelenül keresed, a Főnix Project biztosan segítségedre lesz. Akár a szavakkal, akár a vezetőkben rejlő tapasztalattal. Amiben biztos, vagyok, hogy véletlen nincs, és soha nem is létezett. Ha pedig nem létezik, akkor a sorsod a kezedben van, hát használd!
Csendes éjszakák, mégis érzem még a vér szagát
az utcák várnak lent, hallom már a tér szavát
azt súgja lépj tovább, harcolj amíg bírod mert
csatát gyáva ember, az életben még nem nyert
bárhogy vert, a sors, a padló mindig hideg volt
emberek rideg arccal, de mindig több hitet szórt
a fülembe a gondolat, hogy érjek mindig ütemre
most harcra készen állok, nincs szűkségem szünetre
induljon a küzdelem, a sok hitetlent leültetem
és én maradok állva, töretlen a lendületem
mert számíthatok másra, és számíthatok magamra
a dobokra, a füzetre, a tollamra, a szavakra
Üdv. Ova (Lost Minds)
(Viola)
(2011. 03. 14.)
Egy Főnix mind felett…
A következő sorok Decsi Szabolcstól származnak, akinek korábban egy versét már megjelentettük a blogon. Nagyon örültem mikor elküldte ezt a leírást, hogy mit is jelent neki a Főnix Project, hisz nekünk is jó ha vannak visszajelzések. Viszont be kell hogy valljam ilyen erőteljes beszámolóra nem is számítottam, teljesen meghatott... Örömmel tölt el, hogy tényleg hasznos a mozgalmunk! Remélem Szabolcs sorai másoknak is erőt adnak, és épp úgy megdobogtatja a szívüket mint az enyémet.
"Egy Főnix mind felett…
Ha valaki megkérdezi mit jelent nekem a Főnix-blog, talán így foglalnám össze néhány szóban: Támasz, inspiráció, esély, útmutatás... Nincsenek véletlenek, az sem volt véletlen,
hogy ráleltem erre a közösségre, igen ez a blog több egy blognál.A Főnix által megtaláltam önmagam, az utat, amin járnom kell, azt az utat, amit már régóta kerestem, de sosem leltem. Mindenkinek jár az esély a boldog élethez és csak rajtad múlik, hogy élsz-e ezzel a lehetőséggel! Sokszor éreztem azt, hogy nincs kiút a véget nem érő szenvedésből, de olyankor rákattintottam az oldalra, és végig mentem a cikkeken, amik nem hagytak elveszni, mert nincs olyan mély padló, amiről ne lehetne felállni, nincs olyan, hogy feladom, számomra ez a szó már nem létezik... Eljutottam valahova, megváltoztam, hite hagyott ember voltam, de már van hitem, van akaratom, és megyek előre mindennap, hogy elérjem azt, amit elszeretnék ebben az életben.
Mindig emlékezz, hogy van egy Főnix mind felett,
ki sosem hadja, hogy célod elfeledd,
segít felállni, megtalálni utad,
küzd veled míg magad mögött hagyod múltad,
fontos dolog a remény, de fontosabb a küzdelem,
ettől leszel Te több mint egy hitetlen.
Sosem vagy egyedül, mi mindig veled vagyunk,
hidd el mi érted élünk és halunk.
Tudnod kell itt mindig megtalálod helyed,
talán ez az a hely, ami még az otthonod is lehet.
A Főnix szárnyai alatt mindig megtalálsz minket,
ha segítség kell bátran keress megteszünk mindent,
erőt adunk, támaszt, míg harcossá válsz,
majd tovább adod tudásod mikor készen állsz.
Erről szól az élet küzdj, szenvedj, szeress
eljön majd a te időd akkor csak mosolyogj és nevess.
Nem számít mekkora viharba sodor az élet,
ha találsz magadnak egy biztos menedéket,
a legnagyobb viharokat is képes leszel túlélni,
a legnagyobb fájdalmakon is képes leszel túllépni.
Ahogy elkopnak a legnagyobb hegyek,
úgy múlnak majd feledésbe szíveden a hegek.
De egyet sose feledj...
egy Főnix mind felett..."
írta: Decsi Szabolcs
(2011. 03. 08.)
Interjú Teszáry Péterrel a Főnix Project egyik vezetőjével
A következő linknél egy interjút olvashattok, amit Teszáry Péterrel a Főnix Project egyik vezetőjével készítettek. Olvashattok Péter zenei munkásságáról, megtudhattok némi életrajzi adatot, és szóba kerül a Főnix Project is.
(Viola)
(2011. 03. 07. )
Egy vers a hitről
A következő verset, egy fiú írta akit szintén a Főnix Projekt kapcsán ismertem meg. Ez már a második alkalom, hogy ilyen módon kerül ki vers a blogra, és remélem még sok ilyen lesz!
Fogadjátok hát szeretettel Mezei Zsolt tollából ezt a verset a hitről:
Hit,kitartás
Hinni jó valamiben
Hinni kell valakiben
Hinni hogy a holnap szebb lesz
Hinni hogy valaki értem mindent megtesz
Hinni barátokban
Hinni hogy nem botlok meg akadályokban
Hinni a szerelemben
De legfőképp hinni a szebb életben
Ha a mai nap nem jött be, bíznom kell a holnapba
amit elképzeltem ma,a holnap mind azt megadja
Nem csak hiszek teszek is érte
és majd egy szép napon azt mondom: Mind ez megérte!
(Viola)
(2011. 02. 28)
Smile of Hell - Csináld utánam
Smile of Hell - Csináld utánam
Mint már sokan tudjátok a Főnix Projekt egyik vezetője Teszáry Péter aki Smile of Hell néven alkot. Dallamokon szállva, rímekben mesél a kitartásról, arról hogy mindig van kiút! Ez a zene is erről szól!
FŐNIX!!!!!!!!
(Viola)
(2011. 02. 24.)
Rendszer a RENDSZERBEN?!
Rendszer a RENDSZERBEN?!
A következő kis esetleírás tanulságos lehet...
Ma hivatalos ügyben jártam el. A Start kártyámat szerettem volna kiváltani, ugyanis anélkül nem akartak felvenni dolgozni.
A sztori valamikor a múlt év végén indult, akkor igényeltem először, de nem történt semmi. Az első buktató az volt, hogy én naivan azt gondoltam, ha már van Budapesten bejelentett tartózkodási helyem, akkor itt is tudom intézni az efféle ügyeket. Hát nem! Vagyis az, hogy elintéztem az itteni tartózkodási bejelentést csak arra volt jó, hogy az egészségügy rendszerének Budapesti intézményei ne dobjanak vissza, mondván hogy nem hozzájuk tartozok. De visszatérve, az APEH fővárosi ügyfélszolgálatán kiokosítottak, hogy állandó lakcímem mivel Tázlárhoz köt - az ugyebár Bács-Kiskun megyében van - ezért a területileg illetékes irodát keressem fel, ami egyépként számomra meglepő módon nem a megyeszékhely, vagyis Kecskemét, hanem Szeged (ezt mondjuk nem értem mi alapján, de ők tudják). Miután rákérdeztem, hogy feltétlen muszáj e nekem leutaznom ez ügyben, kiderült hogy postai úton is elintézhetem (elvileg). A hölgy azt mondta, hogy kb. 1 hónap mire megkapom, és én meg türelmesen vártam, de a kártyám még mindig sehol. Mivel egyre égetőbb lett a szükségessége, úgy döntöttem, hogy akkor jó, egye fene leutazok. (Azért azt megjegyzem, hogy jelen anyagi helyzetemben még ez az utazás is megterhelő lett volna.) Szerencsére tanulva az eddigiekből, felhívtam a Szegedi ügyfélszolgálatot, meggyőződésül, hogy valóban el tudom e intézni ott a dolgot, erre közölte egy kedves hang: Igen, a mi irodánkban is elintézheti az igénylést. Megcsapta a fülemet az "is" szócska. Faggatni kezdtem a hölgyet, mire kiderült, hogy azóta változás volt a rendszerükben és már bárhol kiválthatom a kártyát. Nos ezért mentem ma az APEH-ba. Persze miután vártam egy órát megint ugyan azt mondta az ügyintéző amit legutóbb is közöltek mikor a Budapesti irodában jártam, vagyis nem hozzájuk tartozom! Na most mi van? Mivel azért ilyen könnyen nem adtam fel, és noszogattam, hogy akkor nekem miért mondtak mást telefonon... végül felhívta a felettesét. Lás csodát, pár papír kitöltése után meg is kaptam az igazolást az igénylésről, mert ugyebár a kártyára várni kell...de legalább már igazolás van, és munkavállaláshoz az is jó!
A lényege a történetnek, hogy olyan jól ki vannak alakítva kis hazánkban az efféle hivatalos rendszerek, hogy még az ügyintézők sem tudják, mit és hogyan lehet. Küldözgetnek oda-vissza, persze többnyire eredménytelenül. Azért ez nem az első eset volt, hogy meggyűlt a bajom a rendszerrel, ugyanis édesapám halála után is hasonlóan jártam mikor az árvaságit intéztem.
Ilyenkor az ember elgondolkozik, hogy mi is lenne a járható út, hol is a rendszer a RENDSZERBEN?! Hát ha valaki ezt megfejti nekem, én komolyan kezet csókolok neki!
Javasolni meg csak annyit tudok, hogy mielőtt bárki elindul hivatalos ügyeket intézni, előbb interneten próbáljon utánaolvasni, majd telefonon hívja fel az illetékes irodát (ha szerencséje van fel is veszik a telefont, lényeg a kitartás) és mikor elindul személyesen intézkedni vigyen magával valami nyugtató zenét, esetleg egy jó könyvet, és végső esetre egy szem szanakszot is a táskájába készíthet, dohányosok esetén pedig ajánlott egy tartalék doboz cigi :P
Sok sikert és persze türelmet kívánok mindenkinek! :)
(Viola)
(2011. 02. 16)
Csak egy versecske.... :)
Az üres hűtő az indíttatás, kezdődhet a lista írás.
Margarin még van kevés,
akkor nem ártana valami zöldség, hisz fő az egészség.
Plusz egy kevés felvágott bónuszként,
meg persze kenyér, sajt, tojás,
tej, tejföl, és egy csomag tészta sem árt.
Így a reggelire való mellett
lesz miből főzni vacsorát.
És ha már boltba megyek
függőségemnek is eleget teszek
és gondoskodok némi nikotinról, csak hogy tüdőmnek jó legyen.
Na és persze a szívem csücskét sem feledem
egy cicakajás konzervet is a listámra biggyesztek.
Mielőtt belépnék a Tesco olcsó termékektől roskadozó polcsorai közé,
megejtek egy gyors egyenleg lekérdezést.
Hát igen a lista némi módosítást követel...
Egy-két gyors áthúzás és fogynak a tételek a listán.
Nézelődés nélkül megyek végig a sorokon,
csak hogy ne fájjon annyira saját nyomorom.
Egy kenyeret gyorsan kosaramba dobok, mellé egy konzerv,
hogy ne kis kedvencemen csattanjon nincstelenségem.
Kicsit meglassítok a gyors kajás polcok mellett
és leemelek pár 98Ft-os műanyag étket,
így legalább a meleg vacsora élményét átélhetem.
Nos azt hiszem végeztem is.
Sorbaállás közben serényen összegzek fejben
mennyibe is fog kerülni amiket vettem...
Ha most még veszek 1 doboz cigit
akkor marad még pár száz forint keretem
...abból kenyeret majd még vehetek.
Na persze logikus döntés lenne,
ha a cigit nem venném meg...
de úgy tekintek rá mint egyfajta luxus cikkre,
azzal a látszattal kecsegtet,
hogy mégsem vagyok olyan csóró
mint hittem...
és nem utolsó sorban csökkenti az éhség érzetet!
Amúgy csendben megjegyzem,
néhány nélkülözős nap
igen attraktív küllemet eredményezhet.
A boltból kilépve rágyújtok...
felismerés: SZERENCSÉS vagyok!
Hisz már volt ettől rosszabb is,
mikor már annak is örültem,
hogy zsebeimet kiforgatva
annyi 5Ft-ost össze gyűjtöttem
amiből egy kenyérre tellett...
és sokan vannak még így ezzel!
Ezért este sovány kis vacsorám mellett
poharamba vizet töltve köszöntőt mondok értetek
drága "fajtám béli" lelkek,
s kívánom, jöjjön el életetekben az a nap
mikor nem az lesz az elalvás előtti utolsó gondolat:
"vajon holnap jut e az asztalomra pár falat?"
FŐNIX!
B*szátok meg, legyőzhetetlen vagyok
és ti is kik értitek mit takarnak ezek a sorok!
:P
(Viola)
(2011. 02. 16)Bürokrácia...
A következő sorok a Főnix Projekt egyik vezetőjének Teszáry Péternek személyes tapasztalataiból erednek:
"Bürokrácia...
Rég nem írtam. El voltam veszve. Csinálom a dolgaim ahogy csak tudom de egyre dühösebb leszek mindig.
Főleg amikor belegondolok hányan lehetünk még ilyen helyzetben és az állam magasról tesz a mi sorsunkra.
Mert aki akarna tenni valamit -gondolok itt tanulásra, vagy bármilyen pozitív irányra amerre mozdítani szeretné az ember saját, és embertársai dolgait- képtelen, mert mindenhol falakba ütközik.
Ide tartozik egy rövid történet:
Amikor meghaltak a szüleim, és hazajöttem külföldről az iskolám nem fogadta el a külföldi bizonyítványomat mert akkor még nem voltunk Uniós tagállam... 2 évvel később beléptünk, akkor már elfogadták volna...
Az érettségit munka mellett tettem le, mert az állam vagyis az a kormány amely most is hatalmon van, kitalálta, hogyha nappalira jársz, kapsz árvaellátást ez mind gyönyörű, de az az összeg csak töredékét fedezte volna a kiadásaimnak. nappali tagozat mellett pedig elég nehéz munkát találni. Marad az esti tagozat, ám ebben az esetben nem vagy jogosult az árvaellátásra. Nos munka mellett estin raktam le az érettségit mivel megígértem anyámnak és mert magam miatt is fontos volt. Jött a jelentkezés az egyetemre. Nem fogadták el a jelentkezésem mivel nem volt elég pontszámom, persze ez annak is köszönhető, hogy az igazgató lebeszélt az emelt szintű tantárgyak bevállalásáról (az angol érettségim az egyik legjobban sikerült lett az évfolyamban). Utánajártam, és kiderült hogy a hátrányos helyzettel lehet még pontokat szerezni.
Ez is meg lett nekik írva, csatoltam a papírokat, de szerintük nem vagyok hátrányos helyzetű. Miért ?
Ennek is a végére jártam. A jogszabály szerint csak az számít hátrányos helyzetűnek akinek a szülei tartósan betegek, vagy tartósan munkaképtelenek... Én ezt fel is fogtam, de nem hagyott nyugodni a kérdés ezért megírtam a fellebbezésem amelyben feltettem az Oktatási Minisztériumnak a kérdést, hogy ugyan mondják már meg nekem, hogy a tartósan halott az melyik kategória... 2 hét múlva jött a levél, hogy : Gratulálunk felvételt nyertél...
Hol itt az igazság? Papírfecnik lennénk akiket csak beraknak egy aktába és bekerülünk valami rohadt irattárba és soha többé nem vesznek minket elő? Ott rohadjunk meg a saját nyomorunkban? Hányan lehetünk még aki ugyan így küszködnek a bürokráciával, van benne tűz, tehetség, akarás, de nem tud előre jutni mert elgáncsolják az első méteren. Na neeem!
FŐNIX PROJECT -
Megpróbáljuk hátha tudunk valamit mozdítani. Talán az én zenémmel, talán a ti segítségetekkel, talán összefogással. Én tuti küzdeni fogok!"
Ez is meg lett nekik írva, csatoltam a papírokat, de szerintük nem vagyok hátrányos helyzetű. Miért ?
Ennek is a végére jártam. A jogszabály szerint csak az számít hátrányos helyzetűnek akinek a szülei tartósan betegek, vagy tartósan munkaképtelenek... Én ezt fel is fogtam, de nem hagyott nyugodni a kérdés ezért megírtam a fellebbezésem amelyben feltettem az Oktatási Minisztériumnak a kérdést, hogy ugyan mondják már meg nekem, hogy a tartósan halott az melyik kategória... 2 hét múlva jött a levél, hogy : Gratulálunk felvételt nyertél...
Hol itt az igazság? Papírfecnik lennénk akiket csak beraknak egy aktába és bekerülünk valami rohadt irattárba és soha többé nem vesznek minket elő? Ott rohadjunk meg a saját nyomorunkban? Hányan lehetünk még aki ugyan így küszködnek a bürokráciával, van benne tűz, tehetség, akarás, de nem tud előre jutni mert elgáncsolják az első méteren. Na neeem!
FŐNIX PROJECT -
Megpróbáljuk hátha tudunk valamit mozdítani. Talán az én zenémmel, talán a ti segítségetekkel, talán összefogással. Én tuti küzdeni fogok!"
visszajelzések
Az elmúlt időszakban többféle visszajelzést is kaptunk a Főnix Projekttel kapcsolatosan. Volt aki arról számolt be, hogy neki egyfajta erőforrás a mindennapokban, maga a blog illetve a zenék is. És ami nagyon fontos, hogy azt érzi tartozik valahová, nincs egyedül. Emellett volt aki szkeptikusan állt a mozgalmunkhoz, hogy ez is csak egyfajta kamu duma "fentről". Azonban miután feltett pár kérdést és meg is kapta a válaszokat, egyetértését fejezte ki, sőt abban is próbált segíteni, hogy több emberhez eljusson a blog. Voltak akik jelezték, hogy aktívan szeretnének segíteni a munkánkban. Persze olyan is akadt aki fel sem fogta, hogy miről szól ez az egész, talán még nem kellett szembesülni nehézséggel. Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem tudná értelmezni a tényszerűségeket, csupán nemes egyszerűséggel nem érdekli, így nem is fogékony az empátiára. De mint köztudott képtelenség bármi olyat tenni ami mindenkinek egyaránt szimpatikus lenne. Minden esetre ez is egyfajta visszajelzés. Számomra már az is sikerélmény, hogy vannak akikhez eljutottak a szavaink. A visszajelzések nekünk is fontosak, hogy erőt adjon ahhoz, hogy folytassuk. Bár az is igaz, hogy már a projekt alapötletekor is sok kételkedővel szembesültem, sőt szinte csak ilyenek voltak, de ők sem tudtak megingatni a hitemben, hogy igenis ki kell állnunk egymásért és magunkért. Petivel azt valljuk, hogy legyőzhetetlenek vagyunk, és hatalmas a hitünk. Lehetőség igen is mindenkinek jár!
Hamarosan elkészül a honlapunk ami áttekinthetőbb és rendszerezettebb lesz mint ez a blog. És azon leszünk, hogy haladjon a projekt előre!
Hamarosan elkészül a honlapunk ami áttekinthetőbb és rendszerezettebb lesz mint ez a blog. És azon leszünk, hogy haladjon a projekt előre!
És a jövőben is várunk építőjellegű hozzászólásokat!
(Viola)
(2011. 01. 23.)
csak egy versecske...
A következő kis verset egy olyan fiú írta akit a blogon keresztül ismertünk meg:
eljött az idő, hogy kiírjak magamból mindent
itt ülök egyedül hisz mindenki elment
nem adom fel a sorsom küzdök míg élek
harcosként szárnyalok és többé nem félek
viharokon át törtetek én mindennap előre
lábaim már fáradtak de sétálok a jövőbe
testem elfogta a sötétség, de a lelkem nem adom
visszanyerek mindent az élettől egy szép napon
hiszek még a jóban, de tudom tennem kell érte
hisz hinni nem elég, akarni kell végre
kiállom a próbát mit az élet adott nekem
ha harcot veszítek is... a háborút megnyerem!
(Decsi Szabolcs)
(2011. 01. 15.)
Főnix zenék
Hallgassátok szeretettel! :)
Azt hiszem ezek mellé nem is kell semmi mást hozzáfűznöm, a szöveg magáért beszél!
(Viola)
(2010. 12. 30.)
Főnix himnusz
Aki eddig ismerte a Főnix Projekt blogját az tudja, hogy miről is van szó és hogy miért is született ez a blog. Azt hiszem ez a zene tökéletesen jellemzi a filozófiánkat, azt hogy mit is akarunk! Aki a zenét készítette nem más mint a projekt egyik fő tagja Teszáry Péter, más néven Smile of Hell.
Aki még nem ismerne minket annak röviden annyit mondanék összefoglalásként, hogy a Főnix Projekt egy civil kezdeményezés a szociálisan hátrányos helyzetű fiatalok segítésére. Egyenlőre, csak így a blogon keresztül, tanácsokkal, tippekkel igyekszünk segíteni, illetve lelket tartani másokban és egymásban. Az rövidtávú célunk, hogy alapítványként jegyeztessük be a Főnix Projektet, hogy aktívabban tudjunk segíteni a rászorulóknak. Akit bővebben érdekel, hogy kik vagyunk és mi is ez a projekt, az a blogon talál róla bővebb leírást.
Hallgassátok sok szeretettel a Főnix himnuszt!
:)
(Viola)
(2010. 12. 13.)
Fent és lent...
Fent és lent…
Úgy érzem számunkra azért van fent és lent, hogy soha ne felejtsük el mennyi küzdelem árán jutottunk oda ahol most vagyunk. És a kérdés amit már ezerszer feltettem magamnak, és másnak, és Istennek is, hogy mért pont én és mért kell nekem ennyit… Nos ha nem így születünk akkor nem lennénk azok akik. Persze itt is van egy természetes szelekció! Vannak , akik fókusz hiányában kihullanak, de vannak olyanok akik képesek fókuszálni és így mi, akik a legtöbb élettapasztalattal rendelkezünk és nem feledtük honnan jövünk, nekünk a sok keserűségből és fájdalomból sikerül erőt merítenünk ahhoz, hogy tovább menjünk az úton amit ránk szabtak, vagy amit a sors elénk tesz. Egyet tudok biztosan, semmi sem lehetetlen, ha hiszel benne. Én hittem magamban mikor senki sem hitt bennem. Ma tudom azt, hogy a magamba vetett hitem megingathatatlan, és hogy csak én vagyok az egyetlen (saját magam számára) aki átverekedte magát a bürokrácián, az utcákon, a csalódásokon, az áruláson, a hitvesztésen, és ma én vagyok az aki büszkén jár az egyetemre, a rádióba, haza a stúdióba, a fellépésekre, más emberek megsegítésére, és ami a legfontosabb nem kell hunyorognom a tükör előtt, mert tudom, hogy a legjobbat teszem amit a helyzetem enged, és még annál is többet, mert főnix vagyok, aki újjá tud születni, és nem vesztettem hitem még asz emberekben….Ezért van a Főnix Project. Mert merünk álmodni.. Mert merünk hinni…
Teszáry Péter
(2010. 10. 02.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)